Kővágószőlős

A község környéke Kr. e. 1100 óta lakott, a hegytetőn a kora vaskori nép temetkezési helye ismert régészeti lelőhely. Egymást váltották itt a kelták, rómaiak, és a népvándorlás korának népei, melyeknek jól védhető központja volt a Jakab hegyen található avar kori földvár. A korai magyar középkortól a falu a Szent Istváni alapítású pécsi püspökséghez tartozott, aminek köszönhető a románkori műemlék templom, és a hegytetőn található, ma már csak restaurált romjaiban látható pálos kolostor építése. A település fölé emelkedő közel 600 m-es geológiailag is különleges, markáns Jakab-hegy 1978-tól védett. Kővágószőlősről megközelíthető érdekes természeti képződmények közé tartozik a Zsongorkő-kilátó ahonnan káprázatos panoráma jutalmazza a túrázó kitartását és a Remete barlang, melynek természetes üregét később szerény igényű remeték tágították tovább. Jó időben látható az országhatáron túl a Szlavóniai hegyek körvonalai, előtérben a Dráva síkság több településével.

A község egyik szembetűnő jellegzetessége a helyben kitermelt vörös homokkő építészetben elnyert nagy szerepe. A temető több évszázados síremlékei, de a napjainkban felújított épületek, kerítések is jórészt ebből készültek. Izgalmas látnivalót kínál a máig fennmaradt földvár és a halomsírok, valamint a pálos rend XIII. századi Szent Jakab temploma és kolostorának romjai. A Babás szerkövek mellett említést érdemel a Jubileumi kereszt és egy római villa maradványai valamint a Bányászuati Múzeum és a Helytörténeti Kiállítás látnivalói. A környék már a római korban lakott hely volt. A kereszténység elterjedésével földalatti sírkamrák és kápolnák épültek. A falu elnevezése a XI. századi szőlőműves és szőlővel, borral adózó szolgáló népeitől származik. A kővágó jelzőt a török uralmát követő időszakban, a településen a mezőgazdaság mellett jellemző kőbányász és kőfaragó mesterségek nyomán kapta. Kővágószőlőst 1356-an lakják. A fő utca jellegzetes építménye, egyben történelmi emlék az Árpád-kori Sarlós-Boldogasszony plébánia templom és barokk plébániahivatal. A XII. században, tekintélyt parancsoló méretben épült 35 m magas templomtornya, a templomtoronyhoz 1763 és 1772 között késő barokk stílusú Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templomot építettek, amelynek kiemelkedően értékes, történelmi látványosságnak sem utolsó berendezési tárgyai ma műemléki védettséget élveznek. Az épület későbarokk berendezése különösen értékes. A főoltár Mária látogatása Erzsébetnél ábrázoló XVIII századi oltárképét a bécsi Karl Bachmann festette. A baloldali mellékoltár képe Mária-Magdolnát ábrázolja festője ismeretlen, a jobb oldali mellékoltáron pedig Kálvária szoborcsoport helyezkedik el, fafaragású keresztje a Jakab-hegyi pálos kolostor templomából származik úgy mint a fehér mészkőből faragott gótikus pasztofórium (szentségház), és a déli kapu mellett a helyi vörös homokkőből faragott középkori szenteltvíztartó és a nyugati előcsarnok falán lévő kőkereszt is. A pécsi székesegyház helyreállításakor annak barokk berendezései közül a szószéket, a gyóntatószéket, a keresztelőkutat és a nagy fémcsillárt helyezték át ide. A 10 regiszteres orgona jelenlegi diszpozícióját a pécsi Angster cég készítette 1941-ben. A templomot 1974-79-ben állították helyre.

Forrás: www.kovagoszolos.hu