Szent Mihály arkangyal, Lucifer, a sátán, illetve a sárkány 
legyőzője, a Paradicsom őrzője,  a mennyek képviselője, az angyalok fejedelme, az Utolsó ítéletkor a lelkeket mérő angyal ünnepe,  az őszi szántás kezdőnapja. 
 Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
    Szent Mihály napján ha az ég dörög, jó őszt, de nagy telet várhatni;
   ha sok makk lészen ekkorra, sok hó lészen Karácsony előtt;
   Szent Mihály napja után ha a fagubákban férget találtatnak: bőséget,
   ha legyek: hadakozást,ha pókok: dögös időt jelentenek;
   ha ezen gubák még zöldek: bő nyarat, ha nedvesek: nedves, ha szárazak:
   száraz nyarat jelentenek.
   
Mihály napján hogyha dördül, jó ősz után nagy tél gördül.
   Szent Mihálykor keleti szél, igen kemény telet ígér.
   Ha Szent Mihály után még itt a fecske, nem lesz hideg karácsonyig.
   Ha Szent Mihály lova deres,
   Behozza a telet.
A túlvilágra költöző lelkek kísérőtársa, a lelkeket mérő Szent Mihály nevével függ össze a halottakat, a koporsót szállító Szent Mihály lova elnevezés is. 
„A néphit szerint ekkor szűnik meg a fű növése. Gonoszjáró napnak is tekintették, a hegyi pásztorok néhol ekkor tartották a farkasünnepet” (Dömötör Tekla) 
Szokások, hagyományok, köszöntők:
 A gazdasági élet őszi határnapjához számos szokás, hagyomány kapcsolódott egykor: 
„A 18. században a nagy gulyákat Mihály-napkor „verték szét”, vagyis oszlatták fel. Mihály -napkor kezdték a gulyát beterelni a mezőről a téli szállásra. Dömötör Tekla szerint a pásztorünnepeknek nem volt egységes időpontja, a cselédfogadásoknak, bérfizetéseknek, a  juhászok szerződtetésének több őszi határnapja is lehetett.  A Dunántúlon Mihály-napja a gulyások jelentős – de nem egyedüli ünnepe volt.”
Mihály-nappal kezdődött a „kisfarsang”-nak nevezett vidám őszi időszak, amely Katalin napjáig  (november 25.) tartott; „Borszűrő Szent Mihály” napjára kiforrt az újbor, tiszteletére szüreti mulatságokat, bálokat tartottak. A lakodalmak őszi időszakának is ez volt a kezdő napja.  Országszerte a Mihály-napi őszi  vásárokon szerezték be egykor a téli holmikat.
Eleink a „Tűz angyalának” napján pásztortüzeket gyújtottak, jelezve a kinti legelőkről hazatérők útját.  
„Szent Mihály tüze” napjainkban „a hazatérők napja”, a „hazalátogatók hete” a  hagyományok és  az összetartozás szimbólumává vált.