Mihály napja
Szent Mihály arkangyal, Lucifer, a sátán, illetve a sárkány
legyőzője, a Paradicsom őrzője, a mennyek képviselője, az angyalok fejedelme, az Utolsó ítéletkor a lelkeket mérő angyal ünnepe, az őszi szántás kezdőnapja.
Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
Szent Mihály napján ha az ég dörög, jó őszt, de nagy telet várhatni;
ha sok makk lészen ekkorra, sok hó lészen Karácsony előtt;
Szent Mihály napja után ha a fagubákban férget találtatnak: bőséget,
ha legyek: hadakozást,ha pókok: dögös időt jelentenek;
ha ezen gubák még zöldek: bő nyarat, ha nedvesek: nedves, ha szárazak:
száraz nyarat jelentenek.
Mihály napján hogyha dördül, jó ősz után nagy tél gördül.
Szent Mihálykor keleti szél, igen kemény telet ígér.
Ha Szent Mihály után még itt a fecske, nem lesz hideg karácsonyig.
Ha Szent Mihály lova deres,
Behozza a telet.
A túlvilágra költöző lelkek kísérőtársa, a lelkeket mérő Szent Mihály nevével függ össze a halottakat, a koporsót szállító Szent Mihály lova elnevezés is.
„A néphit szerint ekkor szűnik meg a fű növése. Gonoszjáró napnak is tekintették, a hegyi pásztorok néhol ekkor tartották a farkasünnepet” (Dömötör Tekla)
Szokások, hagyományok, köszöntők:
A gazdasági élet őszi határnapjához számos szokás, hagyomány kapcsolódott egykor:
„A 18. században a nagy gulyákat Mihály-napkor „verték szét”, vagyis oszlatták fel. Mihály -napkor kezdték a gulyát beterelni a mezőről a téli szállásra. Dömötör Tekla szerint a pásztorünnepeknek nem volt egységes időpontja, a cselédfogadásoknak, bérfizetéseknek, a juhászok szerződtetésének több őszi határnapja is lehetett. A Dunántúlon Mihály-napja a gulyások jelentős – de nem egyedüli ünnepe volt.”
Mihály-nappal kezdődött a „kisfarsang”-nak nevezett vidám őszi időszak, amely Katalin napjáig (november 25.) tartott; „Borszűrő Szent Mihály” napjára kiforrt az újbor, tiszteletére szüreti mulatságokat, bálokat tartottak. A lakodalmak őszi időszakának is ez volt a kezdő napja. Országszerte a Mihály-napi őszi vásárokon szerezték be egykor a téli holmikat.
Eleink a „Tűz angyalának” napján pásztortüzeket gyújtottak, jelezve a kinti legelőkről hazatérők útját.
„Szent Mihály tüze” napjainkban „a hazatérők napja”, a „hazalátogatók hete” a hagyományok és az összetartozás szimbólumává vált.