A tiszteletére szentelt templomok, 
kápolnák búcsúnapja, kedvelt és népszerű keresztnév.                  Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
A „Mariahilf” - Mária segíts! fohász  a törökök ellen folytatott védekező harcok idején sokszor felhangzott. A legenda szerint Bécs ostromakor Lipót császár a passaui Mariahilf-kolostor kegyképe (id. Lucas Cranach: gyermekét átölelő Istenanya, valószínű 1537 után készült képe) előtt  imádkozott a győzelemért. 
 1683. szeptember 12-én a Bécs melletti Kahlenberg hegyen a csata az Oszmán Birodalom súlyos vereségével végződött. A kegykép ez időtől a győzelem, a török uralom alóli felszabadulás  szimbólumává,  és a barokk korban virágzó Mária-tisztelet  elindítójává vált. 
Mesék, mondák, imák, dalok, versek, irodalmi alkotások, tanulmányok részletei:
Jelenések könyve (részlet)
„És nagy jel tűnék fel az égen, egy asszony, kinek öltözete vala a nap, lábai alatt a hold és fején  tizenkét csillagú korona.”
A „Napbaöltözött Asszony” a török időkben nemzeti jelkép volt,  „ábrázolása a török ellen küzdő magyar vitézek kardjára is rákerült, mint a Regnum Marianumnak (Magyarország régi katolikus elnevezése, Mária országa/királysága) Európa védőbástyájának szimbóluma.” (Bálint Sándor)
Zrínyi Miklós fohásza  a Szigeti Veszedelem eposzának bevezetőjében:
„Musa! te, ki nem rothadó zöld laurusbul
Viseled koszorúdat, sem gyönge ágbul,
Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,
 Van kötve koronád holdbol és szép napbul.

  Te, ki szűz Anya vagy és szülted Uradat,
  Az, ki örökkén volt, s imádod fiadat
  Ugy mint Istenedet és nagy monarchádat:
  Szentséges királyné! hívom irgalmadat…”