Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
Ha Szent Vidkor esik, hibás lesz az árpa.

Ha június esős meleg,
  Vígak lehettek emberek,
  Mert az ilyen esztendőben
Termés van ám dúsan, bőven.
S ha Vid napján hull a szőlővirág,
Szüretkor majd vidám lesz a világ.

 „Vitus”, „Vida”, ifjú ókeresztény vértanú, a középkor végének kedvelt pártfogója, segítőszent; a hiedelem szerint közbenjár betegségek elűzésében: vitustánc, nyavalyatörés, őrjöngés, hisztéria, kígyómarás, kutyaharapás esetén.  A szlovének, horvátok a szem betegségeinél hozzá fordultak - vid szlovénül annyit jelent, hogy  látás (Halász Albert: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken, 1999)
„Vitus a már emlegetett nyavalyatörés, a vitustánc (latin chorea Sancti Viti) elleni segítőszent volt. A középkorban valóságos járvánnyá dagadó tánctébolyt hívták jánostáncnak, Szent János táncának is, mivel a betegség a nagy napforduló ünnepén, Szent Iván-napkor járt pogány eredetű tűztánc alkalmával tömegesen szedte áldozatait. A vitustánc elnevezés tehát közvetve arra utal, hogy a szent napja a középkorban Európa-szerte nyárközépi ünnep volt.  A szlovének ma is a nyári napforduló szentjének tekintik.” (Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium)
 A gabonának június 15-én Vid szakítja a tövét, s ahány fajtája csak létezik, az mind érni kezd… A bunyevác gyerekek Szent Vidhez imádkoznak nyugodt alvásért. 
(Molnár V. József: Kalendárium) 
„A népi tapasztalat szerint a halak eddig az időpontig teljesen kifejlődtek, ezért vízparti vidékeken levágták a víz alatti nádat, hogy kárt ne tegyen a halakban”
     Dömötör Tekla: Régi és mai népszokások, 1986