Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
Keresztelő Szent János nap ha esik az eső négy napig esik. 
Ha ekkor esik az eső, nem áll meg, csak negyednapon estére 
   Keresztelő Szent János napja előtt a kakukk ha jókor elkezdi a szólást,
   olcsó lészen a gabona, ha utána későn kezdi, drága lészen.
   Ha kakukkszót hallasz Szent Iván előtt, olcsó gabonát aratsz, ha utána, akkor    drágát.
   Ha a kakukk megszólal Szent Iván előtt, olcsó lesz a gabona.

A keresztény egyház Szent Jánost tette a nap védőszentjévé; ő keresztelte meg Jézust, személye kapcsolja össze az Újszövetséget az Ószövetséggel.
   
  Szokások, hagyományok, köszöntők:
A nyári napfordulót már a keresztény egyház létrejötte előtt is megünnepelték.  Örömtüzeket gyújtottak; az ősi hiedelem szerint tűzzel és füsttel akarták elűzni az ártó szellemeket, a nyári meleg miatt a kutak, források körül szárnyaló sárkányokat. 
Az egyház a középkori liturgiájába építette és megszentelte a Szent Iván-napi tüzet.  
Szent Iván tüzének átugrálásával kapcsolatban számos kultikus hagyomány: ének, tánc, mozdulat és hiedelem maradt fenn, amelyek a tűz tisztító, gyógyító, termékenyítő erejébe vetett hitben gyökereztek. „…már a 18. században feljegyezték, hogy a szentiváni tüzet fiúk és lányok, vagy csak a lányok átugrálják. Ilyenkor a fiúk figyelik, hogy milyen ügyesen mozognak ugrás közben a lányok." 
A tűz átugrása közben párosító és kiházasító dalokat énekeltek, a szokás lényeges része a szerelemvarázslás volt. 
„Mozsgó német legényei Iván vigíliáján fölbokrétázva versenyt lovagoltak. A győztes  lett a vezér, ő gyújtotta meg a tüzet, mátkájától kapott gyújtóval. A lányok napkelte előtt szedett virágból koszorút tettek a fejükre és apró csokrot tűztek a legények ruhájára.