Gertrúd napja – „guzsajütő” nap, a szövés, fonás befejezésének napja. Népi megfi.gyelések, hiedelmek, legendák: 
A legenda szerint  Longinusz a megfeszített Krisztus oldalába döfte lándzsáját, a kifröccsenő vér beteg szemét meggyógyította, ezért  kereszténnyé lett, és még Pilátus idejében vértanúhalált szenvedett. Későbbi legendák szerint Krisztus kehelyben felfogott vérét Mantovába vitte. (A keresztény művészet lexikona). A középkorban a szembetegek kérték segítségét. A szívbetegek pártfogójának tartották, javasasszonyok idézték meg erejét;
„Longénusz dárdája szüntesse mög a fájdalmakat.” Egy pécsváradi német könyörgés szerint is minden fájdalom ellen foganatos volt közbenjárása. 
Molnár V. József: Kalendárium, 2009
Gertrúdot koratavaszra eső névnapja miatt jó időjárásért, a kerti munkák és a zsendülő vetés istápolásáért tisztelték, járványok, betegségek, egérpusztítás ellen könyörögtek hozzá.
Halottak, utasok védőszentjének tartották.

A Rajna-vidék legtiszteltebb női szentjének kultuszát  a 18. században bevándorolt németség hozta magával.
 „A hagyomány szerint Gertrúd napja körül kell a kerti munkákhoz hozzáfogni, 
napja körül legjobb káposztát palántálni. Ez az asszonyi regula Máriakéménden is. A 20. sz. elején is fogadalmi napja volt Bodolya baranyai német községnek…és plébániai körzetének, így Magyarhertelend, Barátúr faluknak is.”  Magyar Katolikus Lexikon