Názáreti Szent József, Mária jegyese, Jézus nevelőapja.                         Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
A legendák szerint József, a názáreti ács, „a kizöldült vessző csodája által kiválasztatott Mária jegyeséül,” és lett Jézus nevelőapja, majd a házasság, a család, a tisztaság, a kézművesek, a munkások, ácsok, favágók, asztalosok védőszentje. 
„Ebben a hónapban ha a gólya és fecske jókor hazajönnek, jó szerencsés időt jelentenek.”
A visszatérő gólyák tollazatának tisztaságából is jósoltak; ha a tolluk színe tiszta volt, szűk esztendő várt rájuk, ha koszos, bő termésre számíthattak.
Régi megfigyelés szerint József napon érkeznek a fecskék, és mondogatják a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok.”
A madarak is megszólalnak, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot.”
A méhészek kiengedték a méhrajokat. A méh a visszatérő tavasz, a középkori hiedelem szerint a méhviaszból öntött gyertya Krisztus jelképe volt. 
A tavasz kezdetének számító napnak tartották; a gyerekek régen József naptól mezítláb jártak. A kivirágzó vessző szintén a tavasz egyik jelképe.  
  Mesék, mondák, imák, dalok, versek, irodalmi alkotások, tanulmányok részletei:
József-napi köszöntő:
   Rétös, kóbász, káposzta,
   Pecsönyével saláta,
   Kövér erszény arannyal,
   Teli kulacs jó borral,
Józsefnek azt kívánom,
Ha mögkínálsz, nem bánom,
De csak úgy, ha lészön
Bőségössen hurka,
Melyet szeret mind a pap,
Mind a betyár  Gyurka.
Amellé meg lészön
Kóbász és buborka.
Torkunkat öntözze egy kis jó borocska.