Villány

Villány ősidők óta lakott település. Először a kelták, majd a rómaiak és a rácok lakták e vidéket. A Villányi hegység kelet-nyugati elhúzódó fekvése következtében déli kitettségű. Klímájában mediterrán hatás érvényesül, aminek köszönhetően évi 2000 óra fölött van a vegetációs időszakban a napsütéses órák száma, ugyanakkor az Atlanti óceán és a kontinentális éghajlat is elő-elő fordul.

A település neve feltehetően egy családnévből származik, ezek közül Villam, Vigla, Vilha, Villiam, Vylliam változatok fordultak elő. Egyes írásos emlékek a királyi adománylevelekből ismertek .

Mátyás király a törököket sokáig kordában tudta tartani, azonban halála után a török mozgolódni kezdett és ez az itteni lakosságot komolyan nyugtalanította. Ami bekövetkezett előttünk ismert, 150 évig volt itt a török és az utolsó csapatokat éppen erről a vidékről, a második mohácsi csata keretében üldözték el a keresztény csapatok.

A csata hősei Lotharingiai Károly és Savoyai Jenő voltak

A török idők népessége teljesen kipusztult, a népsűrűség 1697-ben 0,2 fő volt négyzetkilométerenként. 14 rác család, 7 zsellércsalád alkotta Villányt. A harcokban mutatott eredményességéért Savoyai Jenő (Prinz Eugen) megkapta Villányt, ahova a túlnépesedett németországi Pfalz-ból telepítettek új honfoglalókat. Aki ennek utána szeretne nézni, annak Bécsbe kell elmenni a levéltárba. Itt történt a betelepülők regisztrálása és aki a bizottság előtt magáról azt mondta, hogy ő Pfalz-ból jött, (..ich komme aus der Pfälzischen Reich) az ajándékföldet és adókedvezményeket kapott. A betelepülés úgy 100 évig tartott és a Németországban lévő Ulm városában ültek tutajba a telepesek- sokszor egész falvak- és a Dunán erszkedtek alá, mígnem a folyó jobb és bal partján elfoglalták a termékeny földek vidékét és megkezdték azok feltörését. Innen származik a "Dunai-svábok" elnevezés is.

Kezdetben Villány nem volt a legvonzóbb hely a telepesek számára, hiszen a mohácsi síkság sokkal termékenyebb volt. Amikor kiderült, hogy a déli kitettségű villányi lankák kitűnő szőlőterületeket kínálnak, gyorsan benépesült. Ehhez az is hozzájárult, hogy 1850 ben megkezdődött a Pécs-Mohács közötti vasútvonal kiépítése. Eredeti célja ennek az volt, hogy a Dunai Gőzhajózási Részvénytársaságnak (akkori nevén Donaudampfschiffvolksgesellschaft) ezen át lehetett a pécsi fekete szenet - a gőzhajók számára nélkülözhetetlen energiahordozót- a mohácsi kikötőbe juttatni.

A fejlődés töretlen volt a filoxéra (gyökértetű) mint megjelenéséig. Ekkor nemcsak nálunk, hanem egész Európában kipusztultak a szőlők döntően a kötött talajokon. A híres villányi szőlőnemesítőnek Teleki (Taussig) Zsigmondnak köszönheti egész Európa, hogy a maga által előállított oltvánnyal ki lehet védeni ennek a veszedelmes kártevőnek a megjelenését. Egy csapásra elterjedt a módszer egész Európában. Villány ekkor fénykorát élte, hiszen tömegesen állítottak elő rezisztens oltványokat, amelyekkel szemben a filoxéra nem tudott kárt tenni.

A módszer lényege az, hogy a kötött talajon élősködő filoxéra a korabeli szaporítási módszernél - közvetlenül a nemes vessző ültetése- be tudott hatolni a gyökér belsejébe és ott hatalmas pusztítást végzett. Teleki Zsigmond Amerikából hozott olyan vad alanyfajtát, amely rezisztens volt e parazitával szemben, és arra ékoltással létrehozta a szaporító oltványt. Villányban ma is ilyen oltványokat állítanak elő nagy számban. Azóta a kötött talajokon csak evvel a módszerrel előállított oltványokat használják.

Ahogy a borkereskedelem feltételei fokozatosan kialakultak, úgy jelentek meg újabb és újabb kereskedő-családok, akik nemcsak a bor, hanem az egyéb mezőgazdasági termelvények eladásában is közreműködtek. A termeltetés feltételei között a hitel-felvétel lehetősége is megteremtődött: megalakult az első villányi takarékpénztár, amely további lendületet adott a villányi és a környékbeli parasztoknak az árutermelésbe történő

bekapcsolódásba. Hihetetlen fejlődés indult el Kisjakabfalva, Villánykövesd, Márok, Kisbudmér községekben, aminek a hatása a parasztság megerősödését hozta. Sajnos ez a virágzás a II Világháborúval megakadt, az erőszakos kollektivizálás elnéptelenítette a falvakat, az ifjúság a városokba vagy a közeli nagyközségekbe húzódott.

A Villányi Állami Gazdaság ekkor a borászat és az oltványtermelés országos fellegvára lett. 400 dolgozót foglalkoztatott és a termelés fő jelszava a mennyiségi termelés volt. Ki kellett szolgálni a Szovjetunió ilyen irányú igényeit.

1988-1992 között megkezdődött a privát szféra térnyerése Villányban. Néhány bátor ember elhatározta, hogy főfoglalkozású szőlész-borász lesz és a siker nem maradt el. Főleg a privatizált vendéglátóhelyeknek szállítottak magas minőségű borokat. A siker híre külföldre is eljutott és 1993-ban a Stuttgarti Nemzetközi Kertépítő Világkiállításon már villányiak képviselhették Magyarországot. Ez azt jelentette, hogy hat hónapon át Stuttgartban villányi borok szerepeltek és terjesztették a borvidék hírét.

Villány 1997-ben egy nemzetközi zsüritől megkapta a "Szőlő és bor városa" címet. 1988-ban megalakult a Villányi Borrend "Custodes Vinorum de Villány" néven. Ők hivatottak képviselni a villányi borászokat Magyarországon és külföldön egyaránt. Évi 40 rendezvényen vesznek részt díszes egyenruhájukban.

Forrás: www.villany.hu