A szőlészek, borászok, vincellérek védőszentjének  napja, az új csillagászati hónap kezdete.
Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák: 
„Hogyha csorog Vince, megtelik a pince, vagy
  „Hogyha fénylik Vince, megtelik a pince,” vagy
  „Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince.” 
  Ha nem csorog a Vince, üres lesz a pince,
  ha csak csepeg, csorog, kevés lesz a borod.”
Szőlősgazdák régi megfigyelései fogalmazódtak meg a Vince-napi időjárás-  és termésjóslásban; az évi csapadékmennyiség közül a legértékesebb a téli, a hó. Ha megolvad, a talaj vízkészlete feldúsul, ami kihat az őszi termésre. A szép napos idő és az eresz csorgása bőséges bortermést ígér. 
A szőlő mélynyugalmi szakaszának lezárulásával (január 22.) kapcsolatos hagyomány a Vince-napi szőlővesszők metszése, majd azok kihajtatása a meleg szobában. A kifakadó vesszők rügyeinek termékenységéből a gazdák a szőlőtermésre következtettek. A szőlőhegyi kápolnákban ezen a napon szentmisét tartanak. 
Az időjárással, szőlővel, borral kapcsolatos hiedelmeket, szokásokat a szőlőtermő területeken a gazdák rendszerint vidám ünnepléssel ülték meg. Azt vallották, a jó termés elősegítése érdekében ilyenkor sok bort kell inni.  A Vince-napi vigasságokra szalonnát, kolbászt, hurkát visznek magukkal a szőlőhegyre. A szőlőtőkére svártlit (sertésgyomorba vagy vastagbélbe töltött fűszeres, abált és füstölt kolbász) akasztanak, hogy ahhoz hasonló nagyságú szőlőfürtök teremjenek. A szőlő négy sarkát borral vagy szentelt vízzel megöntözik. Figyelik az ereszt; ha nem csorog, egy vödör vízzel megöntözik, hogy csorogjon.  Sorra felkeresik a pincéket, megkóstolják egymás borait, vendégeikkel együtt esznek-isznak, mulatnak.
A régi hagyományok mellett  újak is születnek; ld a hegyközség borászainak Vince-napi rendezvényeit.