Szent Vendel, a jószágtartó gazdák, a pásztorok, a juhászok védőszentjének napja.
 Szokások, hagyományok, köszöntők:
Tisztelete  a XVIII. századba vezethető vissza. Templomokat, zarándokhelyeket, legelőkön és útszélen álló szobrokat ajánlottak oltalmába, amelyeket névünnepén körmenettel is megtisztelte. Az  út menti szobrok köré fákat ültettek, kerítéssel vették körül és virágokkal díszítették. A Dunántúlon a szentet Rajna-vidéki parasztöltözetben ábrázolták.
 A  baranyai Bezedek községben 2014. februárjában a község védőszentjének, Szent Vendelnek állítottak szobrot; Illa Gábor szobrász-művész alkotása cararrai márványból, a talapzata süttői mészkőből készült.  
„Bostán a legnagyobb ünnep október 20-án, Vendel napján volt. Ilyenkor be nem fogta volna a lovát senki, még akkor sem, ha talán az élete függött volna tőle.
„Szent Vendel Isten szolgája,
Pásztor életnek példája,
Vadon szülötte s neveltje,
Szelíd bárány.
Csodánk lettél a mezőnek zöld oltárán.”
Ez az ének zengett, és szólt a harang. Ilyenkor mindenki eljött a litániára. (a litánia felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgő ima.)”
Liptódon a juhtenyésztéssel és a pásztorkodással foglalkozó ősök hozták magukkal Szent Vendel tiszteletét.
Vendel-napi búcsúk és vásárok országszerte voltak; Baranyában Magyarlukafán a kézműves vásár és szüreti fesztivál vált a legnépszerűbbé, a kézművesek ünnepévé.

Védekező, bajelhárító ima is  megőrizte a szent nevét Erdélyi Zsuzsanna archaikus népi imádságok gyűjteményében.