A járványos betegségek védőszentje,  „pestis szent” (pestistől védő szent).              Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák: 
Pécsett az 1700-as években megismétlődő pestisjárványok idején bontakozott ki  Szent Rozália,  Szent Rókus (augusztus 16.) és  Szent Sebestyén ( január 20.), a pestistől védő szentek kultusza.
 Tiszteletükre szobrokat állítottak, utcákat, intézményeket neveztek el.
Mesék, mondák, imák, dalok, versek, irodalmi alkotások, tanulmányok részletei:
 „Idvez légy Szent Rosalia,
 Pestis ellen orvosság” (részlet).
Az egyik legnépszerűbb fohász a Szűz Szent Rozália himnusza volt.

Erdélyi Zsuzsanna 1970-ben Baranyában, Mekényesen jegyezte le  és az alábbi megjegyzésekkel (részlet) látta el Szent Rozália imáját:
„Mind a Szent Rozáliához, mind a Szent Rókushoz szóló imádság búcsúimádságnak íródott. A két szent tisztelete a pestisjárványok során terjedt el, és ezzel a hozzájuk intézett könyörgés szomorú aktualitást nyert….a néphagyományban már csak Erdélyben, illetve Moldvában, vagy onnét átköltözött adatközlőktől találtuk meg”.