Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
Legendája szerint Szent Rókus a pestisben szenvedőket a kereszt jelével gyógyította. Tisztelete Pécsett a XVIII. századtól figyelhető meg.
„Mivel a járványok megismétlődtek, az égi segítségért sóvárgó pécsiek – a szűnni nem akaró szorongásaik közepette – új patrónusokat kerestek a régiek mellé…Így Pécsett a XVIII. században  bontakozott ki Szent Rókus, Szent Sebestyén, Szent Rozália és  Xavéri Szent Ferenc kultusza. Szobrokat állítottak tiszteletükre, és utcákat neveztek el róluk. A mai Rókus-dombon az 1696-ban létesített betegelkülönítő helyén… kápolnává alakították át Idrisz baba türbéjét, és ezt Szent Rókusról nevezték el. A járvány elmúlásának emlékezetére Rókus napját ünnepként szentelték meg, és körmenetben vonultak a pécsiek az új kápolnához. Mivel a Rókus-domb és környéke búcsújáróhelyre (Máriagyűdre) emlékeztette a város lakóit, Kis-Gyűdnek nevezték el.”  Dr. Pesti János
Szokások, hagyományok, köszöntők:
„Mohácson a sokác házak utcára néző padláslyukából valamikor kobak csüngött alá, hogy a járványt távol tartsa. Rókust egykori képeink zarándokként mutatják be: vándorbottal; ivóedény, kobak csüng le a válláról.”  Molnár V. József: Kalendárium, 2009.
„Ki nem fogy, mint Rókus kobakja” – vélekedés is nevéhez fűződik.                                                                                                                                                                                      Szent Rókus imáját Mekényesen (Baranya m.), 1970-ben Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona, 1894. Lészped (Moldva) adatközlőtől jegyezte le Erdélyi Zsuzsanna.