Bencsik István szobrászművész a villányi Nemzetközi Szobrászati- és a nagyatádi Nemzetközi Faszobrászati Alkotótelep egyik alapítója. 1965-től 1968-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület elnöke volt. Budapesten éveken át a Százados úti művésztelepen lakott. 1982-től Pécsett, illetőleg Pécsváradon él.

Részt vett a Piešťany-Moravanyi (1970) és a rusovcei (1992) szobrászati alkotótelepek munkájában is.

1982-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar Rajztanszékének tanára, majd docense. 1990-től a volosi művészeti telep igazgatója, 1991-ben a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola egyik alapítója. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1993 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1995-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán működő doktori program (DLA) vezetője. Az 1995. június 3-án létrejött Professzorok Batthyány Körének tagja. 2001. június 1-jétől Professor Emeritus.

1954-től kiállító művész. Pályája kezdetén lírai, figurális szobrokat alkotott. 1968-ban az emberi mellkas térbeli koordinátái alapján orvosi célra, fakockákból ragasztott, összecsiszolt, plasztikus, felnagyított, objektívan ábrázolt torzókat mintázott. Az 1970-es évek elején a villányi és a nagyatádi alkotótelepen nonfiguratív szobrokat faragott. Az 1970-es évek második felétől a torzó lett művészetében a meghatározó motívum. Ezek folytatásai a testrészleteket ábrázoló nagyméretű kő-, fa- és márványszobrai és az 1980-as évek második felétől születő, ujj-részletekből épülő sorozata.

A Ghymes együttes Szarka Gyula vezetésével olyan szlovákiai magyar zenészekből alakult a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1983-ban, akik előtte rockot, komolyzenét, régizenét játszottak. Első táncházaikat és népzenei koncertjeiket a Nyitra melletti Gímes (régi írással Ghymes) községben rendezett ifjúsági táborban tartották, innen ered a Ghymes név, amit 1984-ben vett fel a zenekar. Az eltelt évek számukra a tisztítótüzet jelentették. Lassan a népzenei elemek alkotói elképzeléseikhez simultak és megszületett a "GHYMES ZENE". A ritmusok még feszesebbé, keményebbé váltak, a hagyományos népi hangszerek mellett (hegedű, brácsa, cimbalom, duda, bőgő, lant, koboz, tökcitera, tárogató) előkerült a szaxofon, a dobfelszerelés, improvizációk készültek és anélkül, hogy észrevették, vagy akarták volna, belekeveredtek az ún. WORLD MUSIC kategóriába.

A "Ghymes zene" magyar, valamint közép- és kelet európai népzenei gyökereken táplálkozik. Ars poeticája a muzsika egyetemessége. Zenéjük azt keresi, hogy miben hasonlítanak az emberek egymáshoz s nem azt, hogy miben különböznek. 2001-ben a Ghymes együttest a Magyar Művészetért díjjal tüntették ki. 2002-ben az együttes a Magyar Rádió eMeRTon díját nyerte el az év határon túli magyar együttese kategóriában, a 2001-ben újra kiadott Üzenet album pedig a MAHASZ Arany Zsiráf díj nyertese lett a legjobb hazai jazz/word music kategóriában. 2006-ban a zenekart Bartók Béla-emlékdíjjal tüntették ki.