Karácsony napja – a téli napforduló ősi ünnepe
Urunk, Jézus Krisztus születésének emléknapja.
Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
Jézus születésének történetét és körülményeit Lukács, a napkeleti bölcsek látogatását Máté evangéliuma mondja el. A szállást kereső Szent család történetét, a születés helyszínét idézte fel az a régi szokás, amely szobát karácsony éjszakájára betlehemi istállóvá alakította a szobába hordott szalmával és szerszámokkal. A család az ünnep alatt a padlóra terített szalmán aludt. A szalmát karácsony másnapján összeszedték, szalmazsákokba, ágyzsákokba töltötték. Helyenként a kisajtót is nyitva hagyták éjszakára, hogy a kis Jézus és angyalai be tudjanak jönni.
Szokások, hagyományok, köszöntők:
A karácsonyi betlehemi jászol állításának hagyománya Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik. A szent események, legendák megjelenítése, a misztériumjátékok korában a vallásos életben és a hitoktatásban jelentős szerepet töltöttek be.
A szalma, a fenyő, a fagyöngy, a fokhagyma, méz, alma mágikus szerepe, a gyertyagyújtás, az asztalterítés és a jellegzetes karácsonyi ételek hagyománya évszázadok során alakult ki, és ma is szokásaink részét képezik.
Az első karácsonyfa állítása 1825-ben Brunswick Teréz grófnő nevéhez kötődik.
Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
Örüljetek, örvendjetek,
A kis Jézus megszületett!
A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos szűz az anyja.
Lábaival ringatgatja,
Két kezével ápolgatja.