Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák
Amilyen Luca és az utána következő napok időjárása, olyan lesz január és 
a többi hónap időjárása.
A magyar néphitben Luca kétféle alakban jelent meg: a jóságos, és feltehetően az ősi hiedelemvilágból megmaradt ártó, rontó „lucapucának”,  Luca asszonynak nevezett kísértet vagy boszorkány alakjában. 
Az 1582-ben életbe lépett Gergely-féle naptárreform előtt a téli napforduló kezdőnapja, az év legrövidebb, legsötétebb napja; hiedelmekkel, babonákkal, jóslásokkal, házasságjósló, termékenységvarázsló praktikákkal, játékokkal, varázslatokkal, köszöntőkkel, tiltásokkal és védekező eljárásokkal teli nap volt. 
Az ország számos vidékén Luca napkor asszonyt nem engedtek be a házba, nem adtak kölcsön semmit, nehogy a boszorkányok kezébe kerüljön, a söprűket is elzárták, nehogy azon repüljenek a boszorkányok, fűzfavesszőből készült  „suprával” verték ki a „fehérnépből a rossz szellemet”, és kívántak nekik egyúttal jó egészséget.
Tilos volt varrni, fonni, mosni, kenyeret sütni: Bálint Sándor szerint viszont „Luca asszony tiszteletére lepénykenyeret (lucalepényt) kell sütni: a liszt, víz, sóból készült erjesztetlen sült tésztát”, a  lepényt,  sokféleképpen nevezték, többek között: vakarcs, laska, bodag, molnár pogácsa, stb.
A hiedelem szerint azért nem lehetett varrni, „nehogy bevarrják a tyúkok fenekét”, annak megnyitására viszont ajánlatos volt babot fejteni ezen a napon.

Szokások, hagyományok, köszöntők:
Szűz Szent Luca napjának előestéjén a somogyi fiúk és leányok így köszöntötték Lucát: (Bálint Sándor gyűjtéséből)
Megjöttem én jó este,
   Luca köszöntésére
Luca fekszik ágyában
Az őrző angyalával.
Gyere Luca menjünk el,
 Mennyországot nyerjük el.
Ha mi aztat elnyerjük,  
Boldog lesz az életünk.
 
„Lassan készül, mint a Luca széke” – közmondásunk a Luca napjától szentestéig, 13 napig készülő Luca-székkel függ össze; a széken minden nap csak egyetlen műveletet szabadott elvégezni, de karácsonyig el kellett készíteni. Az éjféli misére az elkészült széket magukkal vitték a templomba, és a hiedelem szerint, aki arra ráállt, meglátta a boszorkányokat. 
Ezen a napon vetették - és vetik ma is -  a Luca-búzát,  készítettek egykor hagymahéjból Luca-kalendáriumot.  A férjhez menő  lányok  hajdanán férfi nevekkel Luca-cédulákból galacsinokat gyúrtak (13-at), és  minden nap egyet tűzbe vetettek, akinek a neve megmaradt, férjüknek remélték.  12 gombócba férfi neveket rejtettek, amelyik gombóc a névvel először feljött a víz felszínére,  jelentette a házasság reményét.
A kotyulást/kotyolást, a termékenységvarázsló rigmusokat fiúk mondták a házban szétszórt –legtöbbször lopott - szalmán, faforgácson vagy fadarabokon térdepelve, sokféle változatban.
 Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty,
 Galagonya vessző,
Galagonya kettő,
Nekem is van kettő.
Ha nem adnak szalonnát,
Levágom a gerendát.
Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty,
Tojjanak a tiktyok, tiktyok!
Olyan hosszú legyen a kolbászuk, mint a falu hossza!
Olyan széles legyen a szalonnájuk, mint a mestergerenda!
Annyi legyen a zsírjuk, mint kútban a víz!
Annyi pénzük  legyen, mint a pelyva!
Annyi csibéjük legyen, mint réten a fűszál!
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag! 
Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty,
Tojjanak a tiktyok, tiktyok!

Szigetvári Bosnyák Hagyományőrző Klub
„A gyerekek Borbála és Luca napján, valamint a karácsony előtti napon, amit „bővednap”-nak hívtak, mindenhova betértek „kotyúni” – térdelve az alábbi jókívánságokat mondták:
„Adjon az Isten sok csibét, sok malacot, 
sok titkot, sok ludat, sok récét.
Szaporodjanak, mint égen a csillag,
Földön a fűszál.” (részlet)