A munka ünnepe
Munkás Szent József napja, Szent Fülöp és Jakab apostol napja. Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
Ha Filep és Jakab napja híves vagy nedves: középszerű termést várnak a munkások; ha meleg és tiszta: bővebbet. Ez a hónap ha igen nedves, a következő száraz lészen.
Ha Fülöp és Jakab száraz, meleg, akkor megtelik a kamra, ha hűvös, nedves, közepes aratás lesz.
A májusi zöld levél, a zöldág kultusza, a házak zöld ággal történő feldíszítése a már a 15. századtól ismert volt.
Fülöp és Jakab apostolok térítő útjához fűződő eredetlegenda – Valburga térítőtársuk földbe szúrt vándorbotjának kizöldülése – alapján Sellyén egykor „Leveles Fülöp” volt a nap neve.
Az egyház május elsejét Munkás Szent József mellékünnepévé avatta.
A legenda szerint Jakab Jeruzsálem első püspöke volt.
A posztókészítők, kalaposok védőszentjükként tisztelik – legendája alapján.
Szokások, hagyományok, köszöntők:
A májusfaállítás – majd május végén a májusfa „kitáncolása” országosan ismert szokás; az udvarlási szándék, az ébredező szerelem jelképe, kifejezése. A sudár, kérgétől, alsó lombjaitól megtisztított májusfát szalagokkal, virágokkal, teli üveg borral – helyenként hímes tojással díszítették.
A májusi szerenád, éjjelizene szokása és hagyománya is e naphoz köthető.
„Somogyban régebben a templom elé is állítottak fát, a falu mágikus közepét jelölve meg.
Egyes falvakban fülfájás orvoslására vajat köpültek. Mivel negyedévkezdő gonoszjáró napnak is tartották; szentelt gyertyát tettek este az ablakba és bodzaágat tűztek az ablak fölé.”